A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  III. Béla a horvátországi Modrus zsupániát (comitatus) Bertalan ispánnak, a Frangepánok ősének adományozza. (Ez az első ismert példa egy teljes ispánság elidegenítésére.) | Összeállítják a Pray-kódexet. A kötet – egyebek mellett – tartalmazza a legkorábbi összefüggő magyar nyelvemléket, a temetések alkalmával elmondott, 26 soros magyar nyelvű prédikációt és egy hozzá kapcsolódó, 6 soros imádságot a halottért (Halotti Beszéd és Könyörgés), valamint a legrégibb magyar annalest, a Pozsonyi Évkönyveket. Részletek a Halotti Beszédből (mai átírással): „Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk: íme por és hamu vagyunk. […] Ahogy ti is látjátok szemetekkel: bizony egy ember sem kerülheti el ez vermet, bizony mind ahhoz járó vagyunk. Imádjuk Urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon őneki és kegyelmezzen, és bocsássa meg mind ő bűnét! És imádjuk Szent Asszony Máriát és Boldog Mihály arkangyalt, és mind angyalokat, hogy imádjanak érte! És imádjuk Szent Péter urat, akinek ad(at)ott hatalom oldania és kötnie, hogy oldja mind ő bűnét.” A Könyörgés egykori feltehető olvasata: „Szerelmes brátim! Vimádjomuk ez szëgín embër lilkíért, kit Úr ez napon ez hamus világ timnücë belol menté, kinek ez napon tëstét tömetjök; hogy Úr ut këgyilméhel Ábraám, Izsák, Jakob kebelében helhezjë; hugy bírságnap jutván mënd u szentëi ës ünüttei küzëkön jou felol johtatnia íleszjë ut! Ës tiü bennetük. Clamate ter: kyrie eleison!” Mai értelmezése: „Szerelmes testvéreim! Imádjunk e szegény ember lelkéért, kit Úr e napon e hamis világ tömlöcéből mente, kinek e napon testét temetjük, hogy Úr őt kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob keblében helyezze, hogy bírságnap jutva a mind Ő szentei és kiválasztottai között jobb felől iktatnia élessze fel őt!” A Pray-kódexben maradt fenn Árpád-kori kottás emlékünk is, valamint a házasságkötési szertartásrend legkorábbi hazai emléke is. A szertartás egy nászmise, amelynek keretében a pap megáldotta a gyűrűt (egyes számban: benedictio annuli), illetve a nászágyat (benedictio thalami). | III. Béla betör a Bizánctól független Szerbiába és egy részét elfoglalja. II. Izsák bizánci császár és III. Celesztin pápa ráveszik a magyar királyt hódítása feladására, akit erre ösztönöz az is, hogy időközben Velence újabb kísérletet tesz Zára visszaszerzésére. (→ 1202. november 24.) | III. Béla zenei tanulmányok folytatására Párizsba küldi Elvin magyar diákot. | Gergely (Gregorius de Crescenzio) bíboros, pápai követ jelenlétében Váradon szentté avatják I. László magyar királyt. | III. Celesztin pápa megerősíti az esztergomi érsek jogait (ő koronázza a magyar királyt, csak ő közösítheti ki a királyi udvar tisztviselőit, s csak ő ítélhet azok lelki ügyeiben). | III. Béla magyar király és II. Izsák bizánci császár a Balkánon személyes találkozót tart, melyen a magyar–bizánci viszonyról és a Balkánt érintő kérdésekről tárgyalnak. | Jób esztergomi érsek II. Izsák bizánci császárral görög nyelven levelezve dogmatikai vitát folytat. A császár nevében Demetriosz Tornikész által fogalmazott levél két kérdést fejtegetett: a fúlva holt állatok fogyasztását és a Szentléleknek a Fiútól is (filioque) való származását. | Perugiai Bernát, III. Béla idősebb fiának, Imre hercegnek a nevelője az esztergomi székesegyháznak adományozza a Tractatus in cantica canticorum című művet, amely értekezést tartalmaz az Énekek énekéről és verses computust, az első hazai húsvétszámítási táblázatot őriz. A kódexben található rövid történeti feljegyzés, amely a magyar királyok temetkezési helyeit közli I. Istvántól II. Istvánig, az újabb feltevés szerint kétes hitelű. Ebben a kódexben maradt ránk a 12. század első feléből származó iskoláskönyv. | Először tűnik fel III. Béla dénárjain a pajzsba foglalt kettős kereszt, mely utóbb a magyar címer egyik elemévé válik. |