A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Helytartótanács 21 098. számú rendelete előírta, hogy ha akár törvény, akár reverzálisnál fogva a római katolikus hitben nevelendő gyermek vallásos oktatását a gyermek 7. életéve előtt nem kezdték meg, akkor a gyermeket olyan helyre kell vinni, ahol ez biztosítható. Büntetendő kihágásnak minősült, ha a protestáns szülő a reverzális miatt római katolikus hitben nevelendő gyermekét protestáns istentiszteletre vitte, vagy protestáns könyvet adott a kezébe. → 1793. február 12. | VI. Pius pápa titkos konzisztóriumban dicséretekkel halmozta el I. Ferencet, s úgy méltatta, mint akit a megrendült világban a könyörületes Isten ajándékozott egyháza védelmének. | A Helytartótanács 19 768. számú rendelete megtiltotta, hogy a mariánus szerzetesek kolduljanak. (Ez lényegében megerősítette II. József 1789. szeptember 23-i 4022. és 37 363. számú rendeleteit.) A kolostorok az eltiltott koldulás kárpótlásaként bonificatiót (kártalanítást) kaptak. | A Kolozsvárott tartott erdélyi országgyűlés elfogadta az 1792:LIII. törvénycikket, amely biztosította a négy bevett vallás (református, evangélikus, unitárius, katolikus) szabadságát és egyenlőségét. Ugyanekkor elfogadta az 1792:LX. törvénycikket, amely szabad vallásgyakorlatot engedélyezett az ortodoxoknak. (Ettől kezdve tűrt felekezet Erdélyben.) → november 28. | Csehországból kiindulva mozgalom kezdődött a cölibátus eltörléséért. A birodalmi egyháztanács javasolta az uralkodónak, hogy a kérdésről egy világiakból és egyháziakból álló, minden ország képviseletével bíró konferencia döntsön. Magyar- és Horvátországot gr. Batthyány József hercegprímás, esztergomi érsek és Verhovácz Miksa zágrábi püspök képviselte volna. Giombattista Caprara bécsi nuncius, Migazzi bécsi és gr. Batthyány József esztergomi érsek közös erővel elérte, hogy a konferenciát bizonytalan időre elhalasztották. | I. Ferenc király szentesítette az 1792. évi törvényeket. Az 1792:X. törvénycikk Az illyr kancellária eltörléséről, továbbá a nem egyesült görög szertartású püspökök szavazat- és ülésjogáról. Megszüntette az Illyr Kancelláriát, Magyarország egész területére megadta a szerb ortodoxoknak a teljes polgárjogot. Az ortodox egyház metropolitái és püspökei ülést és szavazatot kaptak a főrendek tábláján. (Ekkor csatlakoztak a szerb ortodoxokhoz a román ortodoxok, hogy ők is élvezzék e kiváltságokat.) | VI. Pius pápa kegyeletteljes beszédben búcsúzott el II. Lipóttól. Kifejezte az új uralkodó, I. Ferenc iránti bizalmát, s hogy tőle reméli a vallás és a Szentszék érdekeinek elősegítését. | A Helytartótanács 576. számú rendelete értelmében a szerzetesrendek újra fölállíthatták a noviciátuson belüli házi iskoláikat. A növendékek felvételében, a fogadalmak letételében az ellenőrzést is gyakorló Helytartótanács intézkedett. | I. Ferenc király hatályon kívül helyezte II. József 1783. november 18-i rendeletét, amely a megüresedett nagyobb egyházi javadalmak időközi jövedelmeit a vallásalapnak engedte át. E jövedelmek tehát ismét, ahogy korábban évszázadokon át, a királyi kincstárba folytak be. → 1857. január 13. | Budán megnyílt a koronázó országgyűlés, amelynek valóra kellett volna váltania az 1790–91. évi országgyűlés félbemaradt munkáját (egyes szerzetesrendek visszaállítása, a meglevők függő viszonyának rendezése, a plébániák szabályozása, a szemináriumok működése stb.). Az egyházi ügyek azonban érdemlegesen nem kerültek szóba. |