A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A bolgárok leverése után erősödik meg a kazár kaganátus, amely uralmát kiterjeszti az Alsó-Volga, a Don–Donyec vidékére, a Krím félszigetre és a Dontól nyugatra eső területek jelentős részére is. A kazár belső-ázsiai eredetű török nép volt, amely minden bizonnyal a szintén bolgár-török nyelvváltozat egyik dialektusát beszélte. Nem tudjuk, mikor érkeztek Belső-Ázsiából Európa keleti peremére. Az biztos csupán, hogy a mai Mongóliából indultak útnak, mivel egy részük később is e korai szállásokon maradt, s nevük 8. század közepi rovásfeliratokon is szerepel. (Innen tudjuk, hogy népnevük eredeti török alakja kaszar volt.) Lehet, hogy már 463 körül a Kaukázushoz költöztek az onogur-bolgárokkal együtt vagy a szavír vándorlás (→ 506–508 körül) sodorta ide őket. Az is elképzelhető, hogy 567 körül ők kerültek a nyugati Türk Birodalom élére. Maradéktalanul azonban egyik változat sem igazolható. A Kazár Birodalom fővárosa előbb az Észak-Kaukázusban lévő Balandzsar (→ 722), majd a Volga deltájában épült Itil (→ 727) volt. A birodalom 965-ig állt fenn. | Rotenburgi János deák latin nyelvkönyvéhez (Bécs, National Bibliothek) Budán magyar nyelvű pótlásokat ír. A német származású deák „magyar nyelvmestere” azokat a magyar szavakat és kifejezéseket tartalmazza, több esetben latin és német magyarázatokkal, amelyekre az idegennek leginkább szüksége lehet, hogy magyar nyelvű környezetben meg tudja magát értetni. Például:melic aßßigas wt budara – Melyik az igaz út Budára?; Gulczar ette kynyer – Kulcsár, acte (adsz te) kinyér (kenyér)!; aßßen mußßchet Inggemot – Asszen (asszony) mussat ingemet! Lejegyezte a leves kenyér kifejezést, amely egy, a későbbi évszázadokban is kedvelt ételféleséget, valamilyen lével tálban leöntött kenyeret (kenyérkását?) takart. | Elkészül a váradi székesegyház részére az ún. Szent László-herma (fejereklyetartó), a hazai gótikus ötvösművészet kiemelkedő emléke. (A 16. század vége óta a győri székesegyház kincstárában őrzik.) | Vilmos osztrák herceg betör Sopron megyébe. Csapatai megostromolják és elfoglalják a határszélen fekvő Kismarton és Léka várát. | Elkészül Buda város német nyelvű jogkönyve. A több szakaszban keletkezett Budai Jogkönyv (Ofner Stadtrecht) a nyugati városi jogok, főleg a magdeburgi jog elemeit, Buda város kiváltságleveleit, szabályrendeleteit, céhszabályait és részint szokásjogát foglalja rendszerbe. (A következő évtizedekben az ún. budai jog lesz a hét szabad királyi város hivatalos jogkönyve [hét város törvényei → 1441 után]. | A Kassán tartózkodó Zsigmond király, hogy a város felkelés idején tanúsított hűségét megjutalmazza, a kassaiak árui után fizetendő harmincadvám felét tíz évre elengedi. | Elkészül a budai Nagyboldogasszony-templom csarnoktérré alakítása. A templom déli oldalára reprezentatív, előcsarnokos portál kerül, a timpanonjában Mária halálát és mennybevitelét megjelenítő, bélletes kapuval, az ún. Mária-kapuval. A templom északi szentélyéhez 1402 után Garai Miklós nádor családi kápolnát építtet. A déli oldalon Johann Ellenpeck budai polgár építtet sírkápolnát. — Átépítik a budai magyar polgárság templomát, a Mária Magdolna-templomot. A korábban egyhajós épületet háromhajós csarnoktemplommá alakítják. | Kanizsai Miklós tárnokmester követségben jár VI. Károly francia királynál és több itáliai udvarnál. Utazásának célja, hogy nemzetközi összefogással sereget szervezzen a török ellen. | Zsigmond király hadjáratot vezet Moldvába; Karácsonkőnél legyőzi és hűségeskü letételére kényszeríti István moldvai vajdát. | Zsigmond király elfoglalja a boszniai Dobor várát, a Horvátiak utolsó erődítményét. Dabisa István bosnyák király elismeri Magyarország fennhatóságát, lemond minden horvátországi és dalmáciai igényéről, és hozzájárul, hogy halála után a bosnyák korona Zsigmondra szálljon. Az elfogott Horváti Jánost Pécsett nyilvánosan megkínozzák, majd felnégyelik. |