A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Jeruzsálem visszafoglalására induló I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár keresztes hadával Magyarországra érkezik. III. Béla biztosítja a sereg átvonulását, s gondoskodik annak ellátásáról, a bőkezűen megajándékozott császárt pedig Esztergomban, Óbudán és a Csepel-szigeten látja vendégül. Frigyes császár – Margit magyar királyné kérésére – kieszközli III. Bélától a király öccsének, Géza hercegnek a szabadon bocsátátását. (Géza herceg Bizáncba megy száműzetésbe. → 1210) Frigyes császár június végén, a seregéhez csatlakozott magyar keresztesekkel együtt Nándorfehérvárnál hagyja el Magyarországot. | Konrád, Montferrat őrgrófja levélben szólítja fel III. Bélát a Jeruzsálem visszafoglalására induló keresztesekhez való csatlakozásra, a magyar király azonban ezt elutasítja. | III. Béla és Velence két évre békét köt. | Vlagyimir elűzött halicsi fejedelem III. Bélához menekül. A magyar király seregével elfoglalja Halicsot, kormányzójává fiát, Andrást teszi meg, Vlagyimirt pedig fogságra veti Magyarországon. (→ 1189. augusztus 6.) | A Jeruzsálem visszafoglalására II. Fülöp Augustus francia királlyal együtt a harmadik keresztes hadjáratot tervező II. Henrik angol király levélben kéri III. Bélát, hogy engedélyezze a keresztesek átvonulását országán, és biztosítson elegendő élelmet a hadnak. III. Béla válaszlevelében ígéretet tesz a kérés teljesítésére. (Az angol és a francia keresztesek végül nem a Magyarországon átvezető szárazföldi, hanem tengeri úton indulnak a Szentföldre.) | Az 1185-ben a bizánci uralom ellen – kun és vlach (román) támogatással – kitört bolgár felkelés vezetői, Theodor (Péter) és Aszen kikényszerítik uralmuk hallgatólagos elismerését II. Izsák bizánci császártól. Ezzel létrejön a második (Aszenida) bolgár állam. | Velence sikertelenül próbálja visszafoglalni Zárát. | Szaladin szultán, Egyiptom és Szíria uralkodója a keresztes államok felett a hattini csatában (július 3–4.) aratott győzelmét követően elfoglalja Jeruzsálemet. (→ 1244. augusztus 23.) | III. Béla király – II. Izsák bizánci császár kérését teljesítve – visszaküldi Bizáncba rilai Szent Iván ereklyéit. (→ 1183 ősze) | Tamás nádort eltemetik az általa alapított ercsi bencés monostorban. |