A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  III. Béla összeíratja az udvarnokok kiváltságos rétegét, a szabad udvarnokokat. | III. Béla király feleségül veszi (Capet) Margitot, II. Fülöp Augustus francia király testvérét (II. Henrik angol király fiának, Henriknek az özvegyét). | A Barancsban fogságban tartott Eufrozina anyakirályné bizánci száműzetésbe távozik, majd Jeruzsálembe megy, s ott él apácaként 1193-ban bekövetkező haláláig. (Maradványait utóbb, valamikor 1272 előtt, Magyarországra hozták, s a fehérvári johanniták templomában temették el.) | A Szófia és Nándorfehérvár közötti területek újra bizánci fennhatóság alá kerülnek. | III. Béla összeíratja jövedelmeit. (Az összeírás egy 15. századi párizsi kódexben maradt fenn: föltehetően III. Béla második házasságával összefüggésben készült. Más vélemény a király fia, Imre 1196. évi házasságának előkészületeihez kapcsolja létrejöttét.) A jegyzék leírja, hogy mely országokban uralkodik a magyar király, milyen az ország egyházi szervezete, mekkora az egyes püspökségek bevétele, továbbá részletezi a királyi jövedelmeket: „Magyarország királyának pénze jövedelméből évente hatvanezer márkája van. Ugyancsak neki sójából tizenhatezer márkája van. Ugyancsak neki a vámok, a révek, a piacok vagy a vásárok után, amelyek mind az övéi, harmincezer márkája van. Ugyancsak neki a király Erdélyben élő idegen telepeseitől tizenötezer márkája van. Ugyancsak a király az őt megillető [két]harmad rész címén hetvenkét ispánjától évi jövedelemként huszonötezer márkát élvez. Ugyancsak neki Szlavónia hercegétől évente tízezer márkája van. A hetvenkét ispán mindegyike évenként egy alkalommal ellátja Magyarország királyát, és mielőtt felkelne az asztaltól, legkevesebb száz márka ajándékot ad, de van, aki közülük ezer márkát is. Ebből magának a királynak a pénzösszegét legalább tízezer márkára lehet becsülni. És ezek mellett nagy adományt kapnak mind a királyné, mind a királyfiak is ezüstben, selyemkelmében és lovakban. És mindezek mellett a föld népe teljesen ellátja élelemmel a királyt.” (Kristó Gyula és Makk Ferenc fordítása.) | III. Béla szövetséget köt II. Izsák bizánci császárral, akihez feleségül adja leányát, Margit hercegnőt. Leánya hozományaként átengedi a Bizánci Birodalomnak a Morava folyó melletti, korábban elfoglalt bizánci területeket, míg a császár elismeri Magyarország horvátországi, dalmáciai és boszniai uralmát. Ugyanakkor a megözvegyült III. Béla feleségül kéri Theodora Komnénét, I. Mánuel bizánci császár kolostorban élő rokonát. A házasságkötést a bizánci egyházi zsinat határozata meghiúsítja, ennek ellenére III. Béla és II. Izsák szövetségkötése lezárja a magyar–bizánci háborúkat, és lehetővé teszi, hogy Bizánc a Balkánon terjeszkedő normannok ellen sikeres küzdelmet vívjon. | III. Béla király Fehérvárott ünnepli Szent István király ünnepét. | III. Béla újabb hadjárata során Szófiáig hódoltat bizánci területeket. | III. Béla ciszterci apátságot alapít Pilisen és Szentgotthárdon. (A monostorokba Acey-ból, illetve Trois Fontaines-ből érkeznek szerzetesek.) | Meghal Châtillon Anna, III. Béla első felesége. (Fehérvárott temetik el.) |