Az Irtis–Isim–Tobol-vidéki szargatkai műveltség kora. Népességében egyre több ­kutató az ősmagyarokat véli, s feltételezi, hogy itt lehetett a magyar őshaza, ahol az önálló ősmagyar etnikum kialakult. A szargatkaiak is halomsíros temetőket hagytak hátra, egy-egy halom alatt talán családi közösségek nyugszanak. Az ­elő­kelő család- vagy nemzetségfő sírját fával bélelték, és gazdag mellékletekkel bocsátották túlvilági útjára az elhunytat. A leggazdagabb temetkezés az Omszk közelében lévő, az időszámításunk kezdete körüli időre keltezhető rozsgyesztvenkai temetőben került elő. Az itt fellelt tárgyak erős déli kapcsolatokra utalnak. A közép-ázsiai szaka, az Urál-vidéki ­szarmata, majd az ázsiai hun hatás is ­erősen érezhető a műveltség területén. A lakosság földművelő-állattartó gazdálkodása a déli területeken erős nomád hatásokat mutat (sertést például alig tartottak). A déli területsávban lakók bizonyára áttértek a nomád vagy félnomád ­állat­tartásra. (→ 800–600) A késői időszakban a népesség nagy része – főképpen a ­mozgékonyabb életmódot folytatók – az Urál nyugati oldalára vándoroltak, ahol a kusnarenkovói kultúra létrehozóit ­lát­hatjuk bennük. (→ 550–750)