Szeged, 1919. február 7. – Budapest, 1977. augusztus 18.

Értelmiségi családban született, apja igazgató-tanító volt. Fia szülővárosában érettségizett, majd 1937-ben beiratkozott a budapesti Református Teológiai Akadémiára. Első éves korában bekapcsolódott a Márciusi Front tevékenységébe, részt vett a népi írók mozgalmában. 1941-ben lelkészi oklevelet, majd tanítói képesítést, 1944-ben a budapesti egyetemen államtudományi doktorátust szerzett. 1945-ben Újpesten szervezte a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget, majd belépett a Nemzeti Parasztpártba. 1947 őszétől 1949-ig Bács-Bodrog vármegye és Baja törvényhatósági jogú város főispánja volt, majd a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium, később a Közoktatásügyi Minisztérium főelőadója volt. Az 1949. május 15-i országgyűlési választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog választókerületében országgyűlési képviselővé választották. 1956-tól a Művelődésügyi Minisztérium csoportvezetője, 1958-tól haláláig a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságán csoportvezető. Mezőgazdasági ismeretterjesztéssel is foglalkozott, felsőfokú kertészeti és szőlészeti technikumot végzett, részt vett a Kertbarát Mozgalom országos szervezésében.